A Kórház 80 esztendős története a fennmaradásért, a fejlődésért, a területi feladatok maradéktalan ellátásáért vivott küzdelmek sorozatának, eredményeknek és kudarcoknak, szakmai előrehaladásoknak és kényszerű megtorpanásoknak a története.
Már az indulás is rossz jelek között történt: megnyitásának dátuma 1928. október 28. szinte napra egybeesik a nagy gazdasági világválság indulásával. Az a magyarság számára tragikus történelmi helyzet, amely létrehozását indokolttá tette a Trianoni béke-diktátum volt, amely kettészakította a történelmi Bihart,és az anyaországra maradó kisebbik, de még igy is 180.000 lakost számláló terület Kórház nélkül maradt. A Kórház Soltz Kornél, akkori Népjóléti Államtitkár elgondolása szerint Gondozó Kórházként épült. Elképzelése az volt, hogy a létesülő új Kórház az ellátási terület egészségügyének egységes irányitás és szemlélet mellett vezető központja legyen, és a kórházi orvos nemcsak fekvő hanem járó beteg, illetve területi ellátást is végezzen. Ez sajnos több ok miatt, elsősorban a gazdasági válság következtében akkor csak részben valósult meg, de 80 éves története során mindig elérendő cél maradt.
A Kórház 80 éves működésén végig vonul már az induláskor érezhető néhány sajátosság, így a fentebb említett mellett többek között az ellátandó terület nagy szegénysége és elmaradottsága az ágyszám és az ellátandó terület között a változó mértékű aránytalanság és az hogy a szűkös anyagiak mellett a kórház orvos-igazgatójának minden időben foglalkoznia kellett a szakmai mellett a gazdasági kérdésekkel is. Az 1928. október 28-án végre megnyíló új kórház ágyszáma 106 volt, az ellátandó lakosság száma pedig 189.000 fő. Az ellátási terület Sarkadtól Létavértesig terjedt. Így eleve reménytelen feladat volt ennek a nagykiterjedésű területnek 106 ággyal mindenki számára elérhető Kórházi ellátást nyújtani.
Első igazgató főorvosa Dr. Böszörményi Nagy Géza egyetemi rk. tanár volt, aki egyszemélyi felelősséggel tartozott az intézet szakmai és gazdasági működéséért. A 106 ágy két osztályra Belgyógyászatra és Sebészetre tagozódott. Két főorvos és két segédorvos alkotta az orvosi kart, akik a belgyógyászati és sebészeti betegek mellett ellátták a szülészer-nőgyógyászati, tüdőgyógyászati, gyermek és felnőtt betegeket is. Ez utóbbi különösen súlyos gondot jelentett a nagyszámú tüdő gumókorban, tífuszban, vérhasban szenvedő beteg miatt. Ezért Böszörményi Nagy Géza már a kórház indulása után egy újabb 200 ágyas kórházi részleg sürgős létrehozását látta szükségesnek. Az intézetnek ebben az időben saját bevételeiből kellett fenttartania magát. Ez részben a fizető betegek befizetéseiből, részben a szegény betegek után az állam által folyósított általányból tevődött össze. A kibontakozó gazdasági válság azonban rendkívüli módon megnehezítette a vezetés munkáját. Az ápolási díjak nagyrésze behajthatatlan volt, és végül arra kényszerültek hogy szigorú takarékossági intézkedéseket vezessenek be. Megdöbbentő viszont, hogy a vázolt járványügyi helyzetben éppen a fertőző pavilon több hónapos bezárására kényszerültek.
10 év alatt a kórház első igazgatója végül elérte, hogy 106-ról 168-ra növekedett a kórházi ágyak száma. 46 ágyas belgyógyászat, 44 ágyas sebészet, 15 ágyas szülészet-nőgyógyászat, 16 ágyas gyermekosztály, 41 ágyas tüdőosztály és egy 6 ágyas megfigyelő osztály létesült. Neki köszönhető a berettyóújfalui Mentőállomás megszervezése is. Dr. Fényes Pál sebész főorvos 1928-tól lett a kórház igazgató főorvosa. Igazgatósága alatt a kórház helyzete szakmailag és gazdaságilag is stabilizálódott. 1944-ben a front közeledésekor a Belügyminiszter utasítására a kórházat ki kellett üriteni. Október 7-én a kórház felszerelését bevagonirozták és azt a mátészalkai kórházba szállitották, ahonnan azt 1945-ben csaknem teljes egészében vissza is kapta az intézet. A szovjet csapatok 1944. október 17-én vették birtokukba a kórházat, amely a hadműveletek során súlyos károkat szenvedett, épületeit 170 tüzérségi találat érte. Az épen maradt kórtermekben hadikórházat rendeztek be. Néhány nappal később 1944. október 21-én az itthon maradt alkalmazottakkal Dr. Zöld Sándor belgyógyász alorvos a Vas utcai óvoda Gazdakör és néhány közeli ház helyiségeiben ismét elindította a kórházi munkát 50 ágyon. Eredeti helyére azonban csak 1945. március 21-én költözhetett vissza, az épület részleges felújítása után. Túl egy világgazdasági válságon és nagy veszteségeket okozó háborún 1944-46-ban ahogy az ország, úgy a kórház is nehéz időket élt át. Emiatt az 1945-ben beindult helyreállitás csak 1948-ban fejeződhetett be.
1945 végén Dr. Szabó László belgyógyász főorvost nevezték ki igazgató főorvosnak, miután Dr. Fényes Pált azzal az indoklással hogy osztályidegen eltávolították a vezetésből. Dr. Szabó László a kórház fejlesztésére vonatkozó első felterjesztését 1950-ben fogalmazta meg, ennek azonban akkor még nem volt foganatja. 1950 végén túlterheltségére hivatkozva lemondott az igazgatói megbizatásról.
Helyét 1951. február 1-én Dr. Makó István sebész főorvos vette át. Segítője Zálogh Sándor lett, aki a kórház egyik meghatározott személyiségeként gazdaság vezetőként, majd gazdasági-igazgatóként 1976-ig irányitotta a kórház gazdasági ügyeit. Dr. Makó István kiváló vezetői adottságokkal, nagy szakmai tudással és magas hivatástudattal kezdett munkához sebész főorvosként, igazgatóként egyaránt. És ezzel a haláláig nem lanyhuló akarással, puritán életvitellel, atyai szigorral, a beteg érdekét tartva legfőbb törvénynek, dolgozott és mutatott máig nem halványuló példát nekünk, akkori fiataloknak.
Igazgatása első percétől látta a már általunk is átélt, sokszor leirhatatlan és embertelen zsúfoltság tarthatatlanságát. Egyre türelmetlenebbül kezdte minden fórumon hangoztatni a fejlesztés szükségességét. Még kinevezése évében létrehozta a Rendelőintézetet és az országban elsőként kialakította a kórház rendelőintézeti egységet: A kórház fekvőbetegeket ellátó orvosai egyben járóbeteg szakrendelést is végeztek. 1952-ben Dr. Török Józsefet kinevezi a Rendelőintézet vezető főorvosának. Dr. Makó István szívós évekig tartó erőfeszítései után tervei melyek egy korszerű integrált egészségügyi intézmény kialakitását célozták meg 1965-ben valósultak meg.
Az 1928-ban 106 ággyal indult kórház 1960-ban 224, 1970-ben 496, és 1975-ben 653 ággyal állt rendelkezésére az időközben ismét megnövekedett terület lakossága számára 1965. november 6-án átadásra került egy új, 17 munkahelyes rendelőintézet, és megújultak a Kórház régi épületei is. Az új kórházi épületek átadásának napját azonban Dr. Makó István igazgató főorvos már nem élhette meg. A rendkívüli megterhelés felőrölte egészségét. Ő aki annyit tett a betegekért Bihar egészségügyéért, a saját egészségére nem volt tekintettel, a gyógyító kórház irányitó és kórházfejlesztő munka hősi halottjaként munkaközben érte a halál: 1965. junius 10-én sebész főorvosi szobájában szívinfartus végzett vele. Tisztelettel emlékezünk rá.
Halálát követően másfél évig a közelmúltban elhunyt Dr. Székely István radiológus főorvos irányította a kórházat. Majd 1967. január 1-vel Dr. Bartha Ferenc laboratóriumi főorvos nevezték ki igazgató főorvossá. Miután ő Makó István mellett már évek óta részt vett a fejlesztési program kidolgozásában és a beruházás irányításában, magától értetődő kötelezettséget vállalt a fejlesztés folyósitására. Dr. Bartha Ferenc kiváló laboratóriumi szakemberként, de ugyanilyen minőségű kórház vezetőként és egészségügyi szervezőként a kórházból igazi nagyüzemet hozott létre.
Az ő vezetői működése során 36 orvos lakás, majd nővérszállók, üzemi bölcsőde, 144 ágyas psychiátriai osztály és 46 ágyas tüdőosztály épült. Sor került központi kartonozó és központi sterilizáló kialakitására is. Dr. Bartha Ferenc kilépve a kórház kereteiből egészségügyi szervezőként jelentős szerepet vállalt a Magyar Kórházszövetség létrehozásában, amelynek elnökségi tagja volt. Létrehozta igazgató társaival a kórház-igazgatók klubját, amelynek haláláig elnöke volt. Az alapterületében, osztályai számában, felszereltségében, de orvosi és szakdolgozói létszámában is jelentősen megnövekedett kórházban élénk tudományos élet, közmüvelődési és sport tevékenység bontakozott ki.
Több jelentős regionális tudományos tanácskozásnak adott otthont a kórház, képzőmüvészeti kiállitások, irodalmi estek követték egymás. Dr. Halmai László tüdőgyógyász főorvos, Cina elévülhetetlen érdemével teniszpályák, fedett teniszpálya, kugli pálya, uszoda létesült szinte a semmiből. Élénk sportélet bontakozott ki jelentős nemzetközi versenyekkel.
A berettyóújfalui kórház, amely története során hol megyei, hol járási, hol városi jelzőt viselt országosan ismert és elismert egészségügyi intézmény lett. Jól képzett főorvosi és orvosi kar, főnővéri és szakdolgozói gárda, állt a betegek rendelkezésére. Egyre jelentősebb szerepet vállalt a medikus képzésben, nővérképzésben, továbbképzésekben egyaránt. Az elmúlt évtizedekben számos olyan meghatározó és jelentős személyiség dolgozott a kórházban, akikre tisztelettel és jószivvel emlékezhetünk. A Soltz Kornél Népjóléti Államtitkár által a 20-as években megálmodott gondozóház elve mindig elevenen élt intézetünkben.Jelentőségét átlátó vezetői mindig abban gondolkodtak, hogy a kórházi orvos nemcsak a betegágy mellett tevékenykedjen, hanem a háziorvos munkáját a területen is segitse. (JESZ, MSZSZ).
Ezt szolgálta az a számtalan egészségügyi felvilágositó előadás is amit évtizedek alatt tartottunk. S ezt segitette elő az a kórházi munkában egyre erősödő elv, hogy nemcsak gyógyítani kell, hanem részt kell vállalni a megelőzésben is szürési programokkal és az orvosi rehabilitációval, utógondozással kell teljessé tenni a betegek gyógyitását. 1985. május…30..-án hosszú gyötrelmes betegség után Dr. Bartha Ferenc kórház igazgató főorvos meghalt.
A leghosszabb ideig, többmint 18 évig töltötte be ezt a tisztet és a kórház történetének nevével jelzett és jellemezhető korszaka a virágzásnak a szakmai munka emelkedő színvonalának korszaka volt. Még 1984-ben vele együtt kezdtük kidolgozni „a kórház fejlesztés és rekonstrukció 1985-1995” programját, de a program végleges jóváhagyását és végrehajtását már nem élhette meg. És most tisztelettel jelezhetjük emléke előtt, hogy a feladatot csaknem maradéktalanul teljesitettük: megépült a Gondozó intézet, a 80 ágyas új szülészet-nőgyógyászat, a 6 ágyas intenziv osztály, a 25 ágyas urológiai osztály új központi sterilizáló, vérellátó állomás létesült.
A rekonstrukció során megújult az intézet közmű hálózata, élelmezési és mosóüzeme, kazánüzeme, bővült és megújult a belgyógyászat, pathológia a régi főépület. Elmondhatjuk, hogy a kórház számitógépes informatikai rendszere, korszerü hálózata, nagyobb részt magánerőből kiépült. Orvos továbbképzésünk, szakorvosképzésünk, speciális képzésünk összekapcsolódott és kiterjedt a szakdolgozók, a gazdasági és műszaki dolgozók rendeszeres szak- és továbbképzésével. Onkológiai, kardiológiai, gastroenterológiai, pulmonológiai, bőrgyógyászati psychiatriai, diabetológiai és egyéb gondozásunk teljes rendszere kiépült. Korszerü 6 ágyas intenziv osztály mellett, 5 ágyas jól felszerelt új koronária őrző is a betegellátást segiti. Központi sterilizálót épitettünk, korszerü gépekkel és technológiával.
Ugyanakkor szomorúan állapíthattuk meg, hogy a 120 ágyas eredeti elképzelés helyett csak 80 ágyon létesült szülészet már túlságosan soknak bizonyult, mert a két évtizeddel ezelőtti születési szám a felére csökkent a területen. Viszont tovább kell bőviteni a belgyógyászati ágyszámot, mert az elöregedett Bihar Sárréti területnek ma még elsősorban erre van szüksége. Meg kellett teremtenünk azokat a szakmai személyi, tárgyi és müszeres feltételeket, amelyek segítségével, elsősorban a szív- és keringési rendszer, emésztőrendszer betegségeiben, anyagcsere betegségekben, daganatos megbetegedésekben, de a baleseti, sürgősségi intenzív beteg ellátásban is minél több beteget tudunk végleges ellátásban részesiteni.
Ma már betegeink 1 %-át sem kell továbbküldenünk. Ahogy a kórház története során a forráshiány miatt a gazdálkodás mindig kiemelt feladat volt, ma a teljesítményelvü finanszírozás miatt ez fennmaradásunk egyik alapja. Egyrészt növelni kell teljesitményünket (aminek egyébként racionális határai vannak), másrészt arra kell törekednünk, hogy gazdagásosan, minél kevesebb költségráfordítással végezzük szakmai tevékenységünket: tehát optimális költségráfordítással, optimális szakmai eredményt érjünk el. Ehhez az informatikai rendszer mellett a minőségbiztosítási rendszer kialakítása ma már nélkülözhetetlen.