A méhnyakrákszűrésről
(Az ANTSZ lakossági szűrővizsgálatok kiadványából)
Milyen gyakori a méhnyakrák?
A méhnyakrák nem tartozik a leggyakoribb daganatok közé: Hazánkban évente mintegy 1.100-1.2000 új megbetegedés fordul elő. Európa fejlett országaiban, nálunk is, a daganatos halálokok sorrendjében 8-10. helyen áll, évente „mindössze” mintegy 400 asszony halálát okozva.
A méhnyak rákja fokozódóan súlyos hámelváltozások során keresztül alakul ki. Legenyhébb fokozatai az ép hámtól alig különböznek, súlyosabb formái pedig már a ráktól alig elkülöníthető határesetek. Ezeket összefoglaló néven „kóros hámnak”. Egy részük spontán visszafejlődik, egy hányadukból pedig rák alakul ki.
A méhnyakszűrés célja a méhnyak rákmegelőző állapotainak felismerése és nőgyógyász szakorvosi kezelésre juttatása is.
Miért szerepel mégis a méhnyakrák a népegészségügyi lakosságszűrés célbetegségei között?
Azért, mert teljes leküzdésére minden lehetőséggel rendelkezünk. Azokban az országokban, ahol a szűrővizsgálat lehetőségeivel megfelelően élnek, a méhnyakrák gyökeres kiirtásáról,„eradikálásáról” beszélnek, és sikeres szűrővizsgálatokkal úgy leszorítják a halálozást, hogy: 100.000 nőlakosra esik 1-1 halálesetet regisztrálnak (nálunk ennek 5-6-szorosát.). Úgy vélik, hogy mindenegyes méhnyakrák miatti halálozásért vagy az „áldozat” önmaga sorsa iránti közömbössége, vagy az egészségügyi ellátórendszer kötelességmulasztásának következménye.
A méhnyakszűrés módszere a sejtvizsgálat (citológia)
Magyarországon a nők szűrésének nagy hagyományai vannak. A szűrés módszere kezdetben csak a nőgyógyászati vizsgálat és a kolposzkópos vizsgálat volt. Az 1960-as évek óta a szűrővizsgálat része lett a kenetvétel citológiai vizsgálatra is. Az 1970-es évek közepe óta alakult ki az a gyakorlat, hogy minden első nőgyógyászati szakvizsgálat egyúttal rákszűrő-vizsgálat is legyen. Ennek következtében a nőlakosság mintegy egyharmada gyakran évente, vagy akár évente többször is részesült „nőgyógyászati szűrővizsgálatban”, a méhnyakrák miatti halálozás mégsem csökkent az elvárható mértékben. Ennek az a magyarázata, hogy a szervezettség hiányában a nők egy hányada szükségtelen gyakorisággal, nagyobb hányada mintegy kétharmada viszont sohasem vett részt szűrővizsgálaton. Az utóbbiak közül kerültek ki az elhanyagolódott állapotban diagnosztizált, halálos kimenetelű méhnyakrákos esetek.
Mindeközben – az 1980-as években – mértékadó nemzetközi szakmai szervezetek beható tanulmányok alapján megfogalmazták méhnyakszűrés területén is a szakterület mai állását.
Eszerint a szervezett méhnyakszűrés kizárólagos módszere a 25-65 éves nők háromévenkénti citológiai vizsgálata, amely jelentősen, akár 60-70%-kal csökkenti a méhnyakrákból eredő halálozást.
Mire terjed ki a nőgyógyászat vizsgálat figyelme?
A nőgyógyászati vizsgálat összetett. Figyelme kiterjed ki a külső és belső női nemi szervek, azaz a szeméremtest, a hüvely, a méhnyak és a méhtest, valamint a petefészkek, és a belső nemi szerveknek helyet adó kismedence vizsgálatára.
Mire terjed ki a nők szervezett lakossági szűrő vizsgálatának figyelme?
A szűrővizsgálat szempontjából különös figyelmet csak a méhnyak érdemel, amelynek tengelyében húzódik a nyakcsatorna, és, amelynek külső nyílása, a külső méhszáj, a méhnyak hüvelybe domborodó felszínének közepén van, a belső méhszáj pedig a méhtest üregébe nyílik.
A nők szervezett lakossági szűrővizsgálata a méhnyakszűréssel azonos; ez azt jelenti, hogy a célszerve a méhnyak. A méhnyakhoz két szakasz tartozik: a hüvelybe domborodó felszín, a „porció”, valamint a nyakcsatorna. A sejtminta vételekor erre tekintettek kell lenni.
A porció és a nyakcsatorna felszínét nem egyforma hámsejtek fedik, illetve bélelik: a porciót laphámsejtek, a nyakcsatornát hengerhámsejtek. Azt a pontot ahol a kétféle hámborítás találkozik, átmeneti zónának nevezik. Fontos tudni, hogy ennek a helye az élet folyamán változik: fiatal korban kifelé, a porció felszínére helyezkedik, így az átmenet szabad szemmel is látható, idősebb korban – a havi vérzés megszűnése után pedig – visszahúzódik a nyakcsatornába, ezért nem látható. Ezt azért fontos tudni, mert a méhnyak rendellenességei szabályszerűen az átmeneti zónában alakulnak ki.
Mi a különbség „nőgyógyászati szűrés” és a „méhnyakszűrés” között?
A mértékadó szakmai irodalom nem ismeri a „nőgyógyászati szűrést”, hanem csak „méhnyakszűrésről” beszél. A szűrővizsgálatot a hazai, hétköznapi szóhasználat is leginkább csak citológiaként emlegeti.
A szűrővizsgálatokat – évtizedekkel ezelőtt – a nőgyógyászok kezdeményezték, tevékenységüket ezért „nőgyógyászati szűrésnek”, vagy „nőgyógyászati rákszűrésnek” nevezték el. A „szűrés” beépült a nőgyógyászok gyakorlatába, és a „nőgyógyászati szűrés” lakosság tudatában is rögzült. A szűrés módszereit is a nőgyógyászati vizsgálat szabályai határozták meg (hüvelyi feltárás, megtekintés, tapintásos vizsgálat, amely kiterjed a méhtestre és a méh függelékeire is, kiegészítve kolposzkópos vizsgálattal). A vizsgálatsor később sejt-kenetvétellel egészült ki citológiai vizsgálat céljára, amelyet a vizsgálat egyik összetevőjének tekintenek. A hazai nőgyógyászati szabálykönyvek az emlők tapintását is előírják (ami kifejezetten káros, minthogy a nőkben az az alaptalan érzést kelt, mintha emlőszűrésen vettek volna részt; márpedig a tapintásos emlővizsgálat önmagában nem tekinthető emlőszűrő vizsgálatnak). Ezt a gyakorlatot a magyarországi hagyomány „bebetonozta”.
Több oka van annak, hogy a nemzetközi gyakorlat más utat választott. Először, a tapintásos nőgyógyászati vizsgálat nem kellően érzékeny ahhoz, hogy a méhtest nyálkahártyájában, vagy a petefészekben kialakuló daganatokat még korai állapotban felismerje; az erre alkalmas módszerek bonyolultabbak annál, hogy szűrővizsgálati módszerként egészséges asszonyokon alkalmazhatók lennének. Másodszor: a kolposzkópos vizsgálattal fel lehet ismerni a méh hüvelyi részének elváltozásait – a citológiai vizsgálattal együtt – bizonyos mértékig minősíteni is lehet, ámde, a nyakcsatornába visszahúzódott átmeneti zóna, és maga a nyakcsatorna is a kolposzkóp számára nem látható, mondhatni „néma terület”, márpedig az elváltozások egy jelentős része innen indul ki. Harmadszor, ez a gyakorlat az egyszerűen, nagy számban elvégezhető lakossági szűrővizsgálatot szakorvosi vizsgálathoz köti, ez által
ellehetetleníti. Ez az oka annak, hogy a nemzetközi gyakorlat méhnyakszűrésről beszél, és a „nőgyógyászati szűrés” fogalmát nem ismeri.
Mi a célja a nőgyógyászati gondozásnak?
Az, hogy a nőgyógyászati vizsgálat által nyújtott lehetőséget felhasználják arra, hogy elismerjenek minden olyan egyéb kóros elváltozást, amely orvosi figyelmet, kezelést igényel, ám még nem okozott olyan panaszokat, amelyek miatt a vizsgált asszony szakorvoshoz fordult volna. A szeméremtest, a hüvely, a méhtest és a petefészkek jó- és rosszindulatú
daganataira, valamint a kismedence gyulladásos, hormonális, vagy süllyedéses elváltozásaira utaló jelek felismerése a méhnyakszűrés értékes melléktermékei. Ezt a tevékenységet szokták nevezni a méhnyakszűrés „másodlagos céljának, holott az lényegében egy teljes körű nőgyógyászati vizsgálat, és nem szűrővizsgálat.
A nőgyógyászati vizsgálaton való rendszeres (évenkénti) részvétel minden „egészségtudatos” nőnek ajánlható. Tudni kell azonban, hogy az nem teszi feleslegessé a lakossági méhnyakszűrésen való (háromévenkénti) megjelenést.
Mi a méhnyakszűrés célja?
Az, hogy valószínűsítse a méhnyak (porció és nyakcsatorna) rákmegelőző állapotait, és a még tüneteket, panaszokat nem okozó korai méhnyakrákot, azokat felismerve mielőbb szakorvosi kezelésre juttassa, vagy éppenséggel kizárja azok valószínűségét.
Miért a méhnyakrák a szűrés elsődleges célpontja?
Az egyik oka az, hogy a méhnyakrák keletkezése időben elhúzódó, több, jól felismerhető szakaszból álló folyamat. A rák kialakulását ugyanis a hámsejtek fokozódóan súlyosbodó elváltozásai előzik meg; ezeket a gyűjtőnéven rákmegelőző állapotokat a szaknyelv (és a köznyelv is) különböző elnevezésekkel illeti (hám-atípia, diszplázia, hámon belül maradó (intraepiteliális) neoplázia, CIN 1, 2, 3-nek. Fontos tudni, hogy ezek egy hányada kezelés nélkül is ép hámmá fejlődik vissza, azaz spontán meggyógyulhat. A rákmegelőző állapotok más hányada hosszú ideig, akár 10 is évig fennállhatnak, és fokozatosan súlyosbodhatnak anélkül, hogy tüneteket, vagy panaszokat okoznának. Ez idő alatt szűrővizsgálattal felfedezhetők és kezelhetők.
A másik oka az, hogy a méhnyakrák és annak megelőző állapotai biztonsággal kimutathatóak, mielőtt még az asszonynak tüneteket, vagy panaszokat okoznának. Nemcsak azért ismerhetők fel, mert a rák kialakulásának a folyamata a nőgyógyászati vizsgálatok számára könnyen hozzáférhető helyen, mintegy a szemünk előtt megy végbe. Azért is, mert mind a méhnyak felszínéről, mind a nyakcsatorna béléséből állandóan olyan sejtek válnak le, és kerülnek bele a szűrővizsgálat vizsgálat alkalmával vett sejtmintába, amelyek mikroszkópos vizsgálata, a citológiai vizsgálat, elárulja, hogy azok milyen: ép, rákelőtti, vagy éppen rákos helyről származnak.
Ilyen egyszerű, könnyen elvégezhető, jószerivel kellemetlenséget egyáltalán nem okozó, mégis a betegség kimutatására alkalmas módszer, mint amilyen a kenetvétel citológiai vizsgálatra, csak a méhnyakrák és megelőző állapotainak kimutatására áll rendelkezésre.
Mit kell tudnunk a méhnyakrák rákmegelőző állapotairól?
Előkészület a méhnyakszűrésre
A szűrővizsgálatra a menstruációs ciklus bármely szakaszában sor kerülhet, kivéve a menstruációs napokat. Ajánlatos, hogy a citológiai vizsgálat eredményessége érdekében a kenetvételt megelőző 24 órában a vizsgálandó személy ne végezzen irrigálást.
Hogyan zajlik maga a szűrővizsgálat?
A méhnyakszűrés bizonyítottan hatásos módszere citológiai vizsgálat, azaz a méhnyak hüvelybe domborodó felszínéről és a nyakcsatornából vett sejtkenet mikroszkópos vizsgálata.
Egyedül ez a módszer alkalmas arra, hogy a méhnyak egészéről, beleértve nyakcsatornát is, tájékoztatás adjon.
A vizsgálat két szakaszból áll. A vizsgált személy nőgyógyászati vizsgálóágyra fekszik, majd
• egy arra szolgáló eszköznek („kacsa”) a hüvelybe vezetésével szemmel láthatóvá teszik a hüvely falát és a hüvely boltozatát, és ami a szűrővizsgálat célja szempontjából a legfontosabb, vizsgálhatóvá válik a méhnyak hüvelyboltozatba domborodó részének külső felszíne is, a látótérbe nem hozható, a kolposzkóp számára is néma területet jelentő
• az erre a célra rendszeresített eszköz segítségével sejtmintát, azaz hámsejteket tartalmazó kenetet vesznek a méhnyak hüvelyi felszínéről (porció), és a nyakcsatornából.
Az egész folyamat mintegy 10 percet vesz igénybe.
A citológiai vizsgálat
A sejtkenetet a később, citológiai laboratóriumban küldik, ahol mikroszkóp segítségével elvégzik a citológiai vizsgálatot. (A citológiai vizsgálatra az ad lehetőséget, hogy a hámsejtekkel fedett felszínekről állandóan, spontán is hámlanak le hámsejtek; a hámfelszínről frissen levált, vagy az alkalmazott kenetvevő eszközök enyhe nyomására leválasztott sejteket üveglapra szétszélesztik.) A citológiai laboratóriumban a kenetet megfestik, és mikroszkóppal megvizsgálják.
Mi olvasható ki a sejtkenet kenet mikroszkópos vizsgálatából?
A mikroszkóp segítségével tanulmányozni lehet a sejtek alakját és szerkezetét. A citológiai vizsgálat alapelve az, hogy a vizsgált sejtek tükrözik annak a hámszövetnek (szervnek) a működési állapotát, amelyből származnak: ép hámból normális ejtek, kórós hámból a normálistól eltérő szerkezetű sejtek, daganatszövetből pedig daganatsejtek válnak le. A
citológiai vizsgálat képes megkülönböztetni
• a kenetvétel helyén az életkornak megfelelő normálisan előforduló hámsejteket a normálistól eltérő, kóros hámsejtektől; (a méhnyak normális sejtjei ugyanis hormonok hatására a menstruációs ciklus folyamán, valamint az életkornak megfelelően is változnak);
• a normálistól eltérő, kóros, de jóindulatú állapotokból (például gombák, baktériumok,
(Clamydia) vírusok, (HPV) által okozott gyulladások) származó sejteket; és
• képes felismerni a rákmegelőző állapotokból származó sejteket és a daganatsejteket, sőt azt is, hogy azok milyen típusúak (laphámsejt, mirigyhámsejt).
A sejtminta vizsgálatából tehát vissza lehet következtetni a méhnyak állapotára. A vizsgáló a látottakon alapuló véleményét írásban rögzíti, és a citológiai leletet megküldi a szűrővizsgálatot helyére a kenetvevőnek.
Mit várunk el a citológiai lelettől?
A sejtmintát mikroszkóp alatt megvizsgáló citológus észrevételeit és szakvéleményét a citológiai leletben foglalja össze. A lelettől elvárható, hogy minél több, a szűrővizsgálat eredménye, és a további tennivalók szempontjából fontos információt tartalmazzon.
Legfontosabb, hogy
• állást foglaljon abban a legfontosabb kérdésben: valószínűsíthető-e, vagy nagy valószínűséggel kizárható-e az, hogy a vizsgált asszony esetében valamilyen rákot megelőző állapot, vagy éppenséggel rák, vagy esetleg valami egyéb, kezelést igénylő kóros elváltozás áll fenn; valamint,
• tegyen javaslatot arra, hogy szükséges-e, s ha igen, mit szükséges tenni a helyzet további tisztázása érdekében.
Milyen eredményekkel járhat a citológiai kenetvizsgálat? A citológiai leletek osztályozása
A citológiai vizsgálat eredménye lehet negatív Magyarországon kétféle osztályozást van használatban (a hagyományos P1-P5, és újabban az ún. Bethesda-osztályozás). A fontos az, hogy a citológus észrevételeit és véleményét olyan kategóriákba sorolja, amelyeknek jelentésével partnere – a kenetvevő, vagy a tisztázó vizsgálatot végző nőgyógyász – teljesen tisztában van.
A jelenleg még párhuzamosan használt osztályozások – bár különböző kódokat alkalmaznak, jelentése lényegében megegyezik. Az egyes kategóriák azt fejezik ki, hogy a kenetben látott sejtkép
• normális, azaz az életkornak és a menstruációs ciklusnak megfelelő;
• a normálistól eltér ugyan, de az eltérés nem utal daganatra, hanem mással, például gyulladással, vagy enyhébb-súlyosabb „kóros hámmal” magyarázható, és a
daganatnak még a gyanúját is egyértelműen ki lehet zárni;
• a sejtkép arra mutat, hogy a sejtek daganatból származnak.
Mindkét osztályozásban elkerülhetetlenül van egy olyan szürke zóna, amikor a sejtkép alapján felmerül ugyan a daganat gyanúja, de azt nem lehet egyértelműen pozitívnak minősíteni. Ez nem nyújt segítséget a vizsgáló számára, ezért további vizsgálatokkal feltétlenül tisztázni kell: mi van a háttérben?
A korszerű szűrővizsgálatnak szerves része a „kolposzkópos klinika”, azaz a kolposzkópos vizsgálatra is képes nőgyógyászati szakellátás, amely biztosítani tudja a szűrésen „fennakadt” személyek további, tisztázó vizsgálatáét, és szükség esetén kezelését is.
Ajánlások a citológiai lelet ismeretében
Ha a citológiai lelet nem mutat semmiféle kóros elváltozást, azaz negatív, közvetlen tennivaló nincs. Azt javasoljuk, hogy ha ismét meghívó levelet kap méhnyakszűrésre (3 év múlva), azon ismét jelenjék meg. Ajánlatos azonban figyelmeztetni az asszonyokat arra, hogy ha bármiféle rendellenességet észlelnek, keressenek fel nőgyógyász szakorvost, még akkor is, ha a citológiai lelet negatív volt.
A citológiai kenetvétel megismétlését kell javasolni akkor, ha a kenet technikai okokból értékelhetetlen volt (sejtszegény, véres, vastag, áttekinthetetlen stb), vagy ha a citológus nem talált benne a nyakcsatornából származó hengerhámsejteket (un. endocervikális sejteket); ez ugyanis arra vall, hogy a kenetvétel tökéletlenül történt. Rossz minőségű kenet alapján véleményt mondani félrevezető lehet, azért nem szabad!
Ha a citológiai lelet gyulladásra utaló volt, nőgyógyász szakorvosi vizsgálatot kell ajánlani.
Ha a kenet rosszindulatú daganatot állapít meg,, vagy ha annak csak gyanúja is felmerült, az asszonyt késedelem nélkül nőgyógyász szakorvosi vizsgálatra kell utalni; ha a kenetvevő a területi védődő volt, ellenőrizni köteles, hogy az asszony eleget tett a beutalásnak.
Mennyire megbízható a citológiai vizsgálat?
A szűrővizsgálati módszerrel szemben az a követelmény, hogy kellően érzékeny (szenzitív) legyen, azaz pozitív eredményt adjon, ha a célszervben rák van, ugyanakkor legyen kellően fajlagos (specifikus) is, azaz csak akkor eredményezzen pozitív leletet, ha a célszervben rák van; ámde ha nincs, a lelet legyen negatív. Az érzékenység és a fajlagosság a szűrővizsgálati módszer értékmérői. A nőgyógyászati citológiai vizsgálat kellően érzékeny, mert 100 vizsgált méhnyakrákos esetből 80-95 esetben megbízhatóan kimutatja a rosszindulatú daganatot.
Nem titkolható el, hogy kivételesen előfordulnak tévesen negatív vizsgálati eredmények is, amikor az ott lévő rákot a vizsgálat nem mutatja ki. Ennek az lehet az oka, hogy a kenetet rossz helyről vették, a vizsgálatra küldött kenet túl vastag, túl sok benne a vér, vagy a nyák, amely elfedi a benne lévő daganatsejteket. Kivételesen az is előfordulhat, hogy a kenetet mikroszkóppal vizsgáló személy elnézi, elmulasztja észrevenni, a benne lévő daganatsejteket.
Az, hogy a citológiai vizsgálat korrekt-e, vagy hibás, minding csak utólag derül, akkor, ha már ismerjük a beteg további sorsát, és az elvégzett szövettani vizsgálat eredményét. A tévesen negatív hibák megalapozatlan biztonságérzetet adnak a betegnek, és késleltethetik a szükséges kezelés megkezdését, ezért kiküszöbölésük céljából minden citológiai laboratóriumban minőségbiztosítási rendszer működik.
Előfordulhatnak tévesen pozitív eredmények is, amikor a vizsgálat kórosat jelez, holott a valóságban nincs daganat. Ez elsősorban azért káros, mert a „fals alarm” alaptalan aggodalmat kelt a vizsgált személyben, ami mindaddig rettegésben tartja. amíg a tévedés ki nem derül. A nem kívánatos lélektani mellékhatások elkerülésére törekedni kell!
Ha figyelembe vesszük azt, hogy a nőgyógyászati citológiai vizsgálat célja nemcsak a rák kimutatása, hanem az enyhébb, rákmegelőző állapotként hámelváltozások felismerése, kezelése, és ilyen módon a méhnyakrák megelőzése is, azok a citológiai leletek, amelyek mögött nem rák, hanem csak többé-kevésbé súlyos fokozatú „atípia” áll, nem tartható tévesen pozitív leletnek.
Mik a tennivalók a citológiai vizsgálat után?
A szűrővizsgálat, így a citológiai vizsgálat, rendeltetése nem az, hogy diagnózist állítson fel, hanem csak az, hogy a vizsgáltak nagy valószínűséggel egészséges többségéből kiszűrje azokat, akik további szakorvosi vizsgálatra szorulnak. A további nőgyógyászati szakorvosi vizsgálatok feladata az, hogy tisztázza: mi van a gyanút keltő, vagy éppen pozitív citológiai lelet mögött, azaz megerősítse, vagy éppen kizárja a méhnyakrák lehetőségét. Hasonlóképpen nőgyógyász szakorvos feladata, hogy az „enyhébb”, például gyulladásos elváltozásokat kezelésben részesítse. Ez azt jelenti, hogy a citológiai vizsgálat eredményétől függően további szakorvosi vizsgálatokra lehet szükség. A nőgyógyász elvárja a citológustól, hogy tegyen javaslatot.
• ha a kenetvizsgálat gyulladásra utal, az asszonyt (és partnerét) a gyulladás ellen kezelik, majd 1 év elteltével ellenőrző citológiai vizsgálatot végeztetnek.
• nőgyógyászati kivizsgálást, esetleg, hormonpótló kezelést végeznek. ha a sejtkép már a menopauza előtti korban is olyan sorvadásos jellegű, ami menstruáció elmaradása utáni szokott lenni;
• ha a citológiai lelet méhnyakrák gyanúját fejezi ki, alapos nőgyógyászati vizsgálatot végeznek, és ismételt citológiai vizsgálatot és HPV-meghatározást végeztetnek.
• ha a citológiai lelet ismételten is gyanút fejez ki, vagy éppen daganatra utal, alapos nőgyógyászati kivizsgálás és szövettani vizsgálatra mintavétel indokolt.
Fontos, hogy a nőgyógyász a vizsgált asszonynak elmagyarázza, hogy mi a jelenése és a jelentősége a citológiai lelt egyes kategóriáinak, tájékoztassa arról, hogy a citológiai lelettől függően milyen további tennivalókra van szükség, annak érdekében, hogy a további vizsgálatokat és kezelést az asszony tájékoztatáson alapuló beleegyezésével végezhesse el.
Diagnosztikai teendők: nőgyógyászati kivizsgálás és szövettani vizsgálat
A nőgyógyászati kivizsgálás feladata, hogy a méhnyarák fennállását minden kétséget kizáróan igazolja, és megállapítsa annak kiterjedését: vajon a rákos folyamat csak a méhnyak hámjára szorítkozik-e, vagy mélyebbre terjed, de csak a méhnyakra korlátozódik, avagy a méhnyakon túl már a méhnyak környezetére is kiterjed-e. A méhnyakrák kezelésének módját ugyanis a folyamat kiterjedése, szakkifejezéssel élve annak stádiuma szabja meg. Ebből a célból a nőgyógyász kolposzkópos vizsgálatot, tapintásos, un. bimanuális vizsgálatot, és szükség esetén ún. képalkotó diagnosztikus vizsgálatokat (ultrahang, röntgen) végez.
A méhnyakrák fennállását minden kétséget kizáró módon a szövettani vizsgálat igazolhatja, ezért a mintavétel szövettani vizsgálatra a kivizsgálás elengedhetetlen része.
A korai stádiumú méhnyakrák esetén és a tünetmentes állapotban, szűrővizsgálattal felfedezett méhnyakrákok szinte kivétel nélkül korai stádiumban vannak a nőgyógyász kúpalakú biopsziát, vagyis konizációt végez. Ez abból áll, hogy egy olyan kúp-alakú szövetrészt távolítanak el, amelynek az alapja a méhnyak hüvelybe domborodó felszínének a külső méhszáj körüli része, elkeskenyedő, kúp-alakú részének tengelyében pedig a nyakcsatorna áll (lásd a fenti ábrát). Ennek az eljárásnak az értéke kettős: egyrészt diagnosztikai értéke van, mert nemcsak a méhnyak felszínéről, hanem az optikai (kolposzkópos) vizsgálattal nem látható nyakcsatornából is szövetmintát szolgáltat a szövettani vizsgálathoz; másrészt az szűrővizsgálattal felfedezett esetek többségében egyúttal gyógykezelést is jelent, mert egészében eltávolítja a még csak a méhnyakra korlátozódó korai méhnyakrákot.
Miben áll a kolposzkópos vizsgálat?
Egy belső megvilágítással rendelkező optikai eszköz, a kolposzkóp segítségével a méhnyak hüvelyi részének felszíne mintegy 20-szoros nagyításban vizsgálható. A vizsgálatot először természetes állapotában (natívan), majd vegyszerekkel (3%-os ecetsav és jódoldat) ecsetelve vizsgálja. Ez a vizsgálat érzékenyen jelzi a méhnyak felszínét borító hám rendellenességeit, amelyek további vizsgálatot igényelnek.
Kolposzkópos vizsgálattal a hámot nem lehet olyan megbízhatóan minősíteni, mint mikroszkóp alatt. A kolposzkópos vizsgálat előnye, hogy a méh hüvelybe domborodó részének (porció) egészát áttekintetővé teszi. Lehetővé teszi, hogy időről-időre megismételve mintegy „dinamikusan kövessük” a kóros folyamat alakulását. Segítségével a szövettani vizsgálatra való kimetszés helyét a szemünk ellenőrzése mellett, „irányítottan”végezzük el.
A kolposzkópos vizsgálat gyengéje, hogy a felfelé helyeződött átmeneti zóna, és maga a nyakcsatorna is néma területet jelentenek, azaz kolposzkóppal nem láthatók. Minthogy a kóros folyamatok egy része innen indul el, a kolposzkópos vizsgálat önmagában szűrővizsgálatra nem alkalmas.
Mit jelent a „bimanuális vizsgálat”?
A bimanuális, azaz kétkezes vizsgálatot csak nőgyógyász orvos végezheti el. Úgy történik, hogy bal kezének mutató- és középső ujját a hüvelybe vezeti, jobb kezével pedig kívülről, a hasfalon keresztül áttapintja kismedencét arra figyelve, hogy a méhtest és a petefészkek, valamint ezek környezete az életkornak megfelelő, normális tapintatúak, vagy megnagyobbodottak-e, avagy található-e a kismedencében valamilyen, további orvosi figyelmet érdemlő gyulladásra, vagy daganatra gyanút keltő tömörülés.
Mi jelent a HPV, és mi a jelentősége?
A HPV a humán papillomavírus rövidítése. Így nevezik az egyik leggyakrabban előforduló, szexuális úton terjedő vírust, amely – több szakintézetben végzett felmérés szerint – a magyar nőlakosságban a szexuálisan aktív fiatal nők mintegy 18%-ában kimutatható.
A HPV-nek számos, laboratóriumi módszerek segítségével elkülöníthető altípusa van. Egyes altípusainak szerepet tulajdonítanak a méhnyakrák egyes megelőző állapotainak, és magának a méhnyakráknak a kialakulásában. Önmagukban nem, csak más tényezőkkel együtt okozhatnak méhnyakrákot; ilyen „kofaktorok” az életkor az első közösülés idején, egyes fogamzásgátlók tartós használata, szexuális viselkedés, partnerek száma, szülések száma, más szexuálisan terjedő fertőző tényezővel való együttes (herpes simplex vírus, Clamydia), dohányzás stb.
A nők többségénél a szervezet védekezése képes kivédeni a fertőzést. A fertőzés csak a nők kisebb hányadában állandósul, ilyen esetekben hosszú tünetmentes időszak után az átlagosnál nagyobb a daganatkeletkezés lehetősége. Vélhetően, az HPV olyan rizikótényező, amely bár szükséges, ámde önmagában nem elégséges a méhnyakrák keletkezéséhez.
A HPV-fertőzöttségre már a citológiai vizsgálat is felkeltheti a gyanút, mert a sejtekben jellegzetes, a vizsgáló által könnyen felismerhető alaki elváltozásokat okoz. A szövettani vizsgálatra vett mintából is kimutatható. A HPV-pozitivitást akár a citológiai, akár a szövettani mintában van jelen – önmagában nem tekintik a méhnyakrákra utaló jelnek, ám jelenlétének bizonyos prognosztikai jelentőséget tulajdonítanak, ezért a HPV típusának meghatározására alkalmas laboratóriumi vizsgálatok elvégzését, és szorosabb megfigyelést tartanak szükségesnek.
Befolyásolja-e a HPV-oltás a szűrés stratégiáját?
Újabban hozzáférhetővé vált a HPV elleni oltóanyag, amely azonban nem befolyásolja a „szűrési stratégiát”. A rutinszerű méhnyakszűrést folytatni kell az oltás bevezetése után is, mert az oltás csak néhány magas rizikójú HPV típus ellen hatásos, még nem tudjuk, hogy az oltás mennyi ideig hatásos, szűrni kell azokat nőket is, akik a HPV oltás bevezetése előtt fertőződtek.
Mi történik, ha a kivizsgálás méhnyakrákot igazol?
A diagnosztikai célból végzett a nőgyógyász szakorvosok a méhszálból kúp-alakú kimetszést végeznek (konizáció); a kimetszés egyúttal a szűrővizsgálattal felfedezett korai méhnyakrák gyógykezelését is jelenti. A műtéti beavatkozást szükség esetén sugárkezeléssel kombinálják.
Az így kezelt korai méhnyakrákok legalább 90%-a nyomtalanul meggyógyul. Fontos tudni, hogy a konizáció olyan egyszerű és kíméletes eljárás, hogy az ilyen műtéten átesett asszonyok teherbe eshetnek és minden nehézség nélkül, természetes úton szülhetnek is.
Kik vegyenek részt a nőgyógyászati szűrővizsgálaton?
A nemzetközi szakmai szervezeteknek az ajánlásai, amelyek szerint elegendő a népegészségügyi méretű rendszeres, szervezett lakosságszűrést a 25. életévüket betöltött nőknél elkezdeni, mert a méhnyakrákot megelőző hám-rendellenességek ettől a kortól válnak mind gyakoribbá, maga a méhnyakrák pedig átlagosan csak mintegy 8-10 évvel később. A tapasztalatok és az ezeken alapuló ajánlások nem indokolják a 65 év feletti asszonyok rendszeres szűrésének a folytatását sem akkor, ha ezek a korábbi években legalább egy-két alkalommal már részt vettek szűrővizsgálaton.
A lakossági szűrővizsgálatra ezért minden 25 év feletti és 65 év alatti nő kap meghívót.
Ajánlatos, hogy minden meghívott asszony részt vegyen a szűrővizsgálaton. Különösen azoknak a részvétele létfontosságú, akik még korábban sohasem részesültek szűrővizsgálatban, mert a statisztikák szerint ezek soraiból kerülnek ki az elhanyagolódott, nehezen kezelhető, halálos kimenetelű méhnyakrák-esetek. Ez igazolja azt az állítást, hogy a szűrővizsgálat életmentő lehet!
Fontos! Akárhány éves, ha bármi rendellenességet észlel (például hüvelyi váladékozás, folyás, és/vagy vérzés, különösen közösülés után), késedelem nélkül forduljon nőgyógyász szakorvoshoz!
Milyen gyakran kell megismételni a méhnyakszűrést?
Tekintettel arra, hogy a méhnyakrák kifejlődése a rákmegelőző állapotokon keresztül, azaz a „preklinikai kimutathatóság szakasza” mintegy 10 évig tart, a háromévenkénti szűrővizsgálat teljes védettséget biztosít a méhnyakrák kialakulásával szemben.